Néhány hét távlatából vezetőedzőnk, Kertész Zoltán értékelte csapatunk negyedik idényét. A szakember beszélt a kezünk közül az utolsó pillanatban kicsúszó bajnoki négyes döntőről, a november óta az együttesünket sújtó sérülés- és betegséghullámról, a második sorunk kiemelkedő teljesítményéről, a Sepsi Arénába költözésünkről és a válogatottba kerülésről.
– Hogyan értékeled a csapat negyedik idényét? A Román Kupában sikerült a legjobb négy közé jutni, a bajnokságban viszont hajszállal lemaradtunk.
– Úgy gondolom, ez az idény számunkra finomvegyes volt, nem tudom eldönteni, hogy jónak ítélem vagy inkább a csalódottság dominál. Minden szezonban nem csak saját magunktól függünk és attól, hogy milyen csapatot állítunk össze, hanem az ellenfelek tervei és lehetőségei is meghatározzák az eredményeinket. Ezúttal a konjunktúra kedvezőnek tűnt, volt esélyünk, hogy előrelépjünk az előző évekhez képest, egy ideig úgy nézett ki, jó úton haladunk, mivel elég jól kezdtük a szezont, viszont a hosszan tartó sérülések és betegséghullám miatt megszakadt a folyamatosság edzéseken és mérkőzéseken egyaránt. Próbáltunk vitorlázni a széllel, úgy nézett ki, a lendületünk kitart a végéig, azonban ez mégsem jött össze. Óriási bosszúság, hogy a bajnokságban a legjobb négy közé jutás kicsúszott a kezünkből, mivel a kulcsfontosságú mérkőzéseket kiscsapatszerűen kezeltük. A számos szépségdíjas találattól a gólképtelenségig ingazodott a teljesítményünk, a lecketerv szerinti játéktól egészen az elemi hibákkal teletűzdelt meccsekig mindenre képesek voltunk. Reméltem, hogy a jó kezdéssel sikerül stabilizálni a hatékonyságunkat, és ezáltal kiküszöbölhetünk több hibát, ellenben a rendkívül fontos találkozókat nézve, ezt nem sikerült kiviteleznünk.
– Novembertől komoly sérüléshullám nehezítette a szezonunkat, többen hónapokra kidőltek, illetve akadt olyan játékos is, akit egész idényre elvesztettünk. Hogyan kezeltétek ezt a helyzetet?
– A sérülések miatt teljes mértékben felborult a csapat struktúrája. Tudjuk, hogy a lehetőségeink korlátozottak, viszont rengeteg munkát beletettünk abba, hogy a lehető legjobban összeállítsuk a sorokat, ami eléggé jól alakult, hiszen az első mérkőzések után mosolyogtunk a bajuszunk alatt azon, hogy ez így működőképes. Jobban örültem volna, ha a jégkorongozók fejlődése abban mutatkozik meg, hogy a bajnokságban a legjobb négy közé jutunk. Talán az egyéni előrelépés látványosabb volt, megjelentek olyan játékkapcsolatok, amelyek szükségesnek bizonyultak. A sérülések miatt vesztettünk el olyan kémiájú párosokat, amelyekre nagyon számítottunk, néhányukat egész idényben kénytelenek voltunk nélkülözni. Mindent összevetve jobban örültem voltam, ha az előrehaladásunk konstansabb, és nem ennyire ingadozó.
– Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a második sorunk remek teljesítményét. Mi volt annak a kulcsa, hogy ilyen jól összeállt az az ötös?
– A második sorunk szerencsére egész szezonban jól szerepelt. A felkészülési időszakban azon dolgoztunk, hogy megtaláljuk azokat a jégkorongozókat, akik kiegészíthetik egymást. Mivel a kiscsapatok kategóriájába tartozunk, ezen játékkapcsolatok megtalálása lehet a jövőben az erősségünk, hiszen a fiatalság, a keret mélysége és a költségvetés sok esetben nem mellettünk szól. A csalódottságom bosszúsággal is keveredik, mert azt gondolom, több volt bennünk, ellenben a sérülések beleszóltak azzal, hogy három alapember egész idényre kidőlt. Ebből a szempontból a második sor megúszta a szezont, ezért edzéseken és meccseken egyaránt együtt maradtak. Kreativitás és támadóerő jellemezte őket, amellyel az együttesünk jellegzetességét adták, beletették azt az önrészt, ami azt gondolom, a többiektől elmaradt.
– Szerinted mi történt az alapszakasz utolsó mérkőzésén a Galaci CSM vendégeként? Úgy léptünk jégre, ha egy pontot szerzünk, akkor elődöntőt játszunk, végül azonban képtelenek voltunk az ellenfél kapujába találni.
– Történetünk eddigi legjobb bajnoki helyezése a kezünkben volt, viszont nem hiszem, hogy az utolsó mérkőzésen ment el a továbbjutásunk. A szezon során több alkalommal emlegettük azt, hogy a találkozó nem volt rossz, ám nem éreztük meg időben a vérszagot, emiatt a győzelem kicsúszott a kezünk közül. A direkt rangadókat leltározva nem biztos, hogy jól jött az, hogy közvetlenül a Sepsi Arénába költözés után játszottunk a Bukaresti Steaua ellen. Úgy gondolom, decemberben emiatt plusz nyomás nehezedett ránk, hiszen telt ház előtt játszottunk, ami új helyzetet jelentett a játékosok számára, ezáltal pedig elment két olyan meccs, amiből egyet be kellett volna húznunk. Korábban is bizonyítottuk, képesek vagyunk legyőzni a fővárosi riválist itthon és idegenben egyaránt. Így utólag azt gondolom, észrevehető egy közös nevező a galaci találkozóval, hiszen amikor nagy volt a nyomás rajtunk, akkor beállt egy bénultság, ez pedig gólképtelenségben mutatkozott meg. Fontos, hogy a gólszerzésre bármikor képesek legyünk, mivel többször előfordult, égett a körmunkre a gyertya, ám mi továbbra is a szépségdíjas gólokat vadásztuk. Fiatalabbak és tapasztalatlanabbak vagyunk, ezért nem sikerült adott helyzetekben úgy kezelni a nyomást, ahogy kellett volna, túl sok időbe telt hozzászokni az újabb lépcsőfokhoz.
– Milyen volt a csapat számára a Sepsi Arénába költözni?
– Számomra is új helyzetet szült a költözés, mivel a csapat eddigi történetében nem játszottunk ilyen népes szurkolótábor előtt. Úgy csöppentünk bele az új környezetbe, hogy láttuk, a nézők felkészültek belőlünk, és elvárásuk van irányunkba. Amikor szurkoltak nekünk, akkor azt éreztük, elfogadnak minket, szeretetet és biztatást kaptunk, de éreztük, fejlődnünk kell, hogy megtartsuk mindazt, ami néhány sikerese találkozón összeállt. Tudjuk, nehéz úgy fenntartani az emberek érdeklődését, ha nem nyerünk, ha kiscsapatként kevesebb esélyed van győzni, akkor nem kapod ajándékba a szurkolótábort. Hazai környezetben a Galaci CSM elleni két bajnoki és a Brassói Corona elleni Román Kupa elődöntő emlékezetesre sikerült, ezeken a meccseken kicsit megmutathattuk, mire vagyunk képesek. A rutintalansággal nem akarunk takarózni, hiszen négy év van mögöttünk, a jövőben az előrelépés érdekében fejlődnünk kell egyénileg, erőnlétileg, technikailag és taktikailag egyaránt.
– Egy játékosunk a romániai válogatott alapembere. A következő években mennyi esélyt látsz arra, hogy ez többeknek sikerüljön?
– Úgy gondolom, jelenlegi helyzet nem arról szól, hogy a játékosok fejlődnek és bejutnak a válogatottba, mivel gőzerővel zajlik a honosítási folyamat. A szakszövetség átvette ezt az építkezési megoldást, amelyet ha tovább fokoz, szerintem még a keretben maradni is nehéz lesz. A Háromszéki Ágyúsok játékosai elsősorban a romániai bajnokság meghatározó jégkorongozói kellene legyenek, a hosszú távú céljaink között szerepel, hogy ütőképes csapatot építsünk, idővel szeretnénk beleszólni az éremszerzésbe. Arra törekszünk, hogy erősebb magot alakítsunk ki, abban reménykedünk, a jövőben minél többen a válogatott tagjai lesznek. Meg kell verekedni az ellenfelekkel, felvenni a harcot a Romániában légióskodó játékosokkal, felvállalni, hogy húzzuk a szekeret, és nem vonszoltatjuk magunkat. Versenyezni kell a külföldiekkel, szerintem a becsvágy és a motiváció elegendhetetlen, enélkül esély sincs bekerülni a válogatottba.
