Pelle Torstensson:
„Egyszerű ma, nem volt egy jó mérkőzés a mi szempontunkból. Nem tudtuk a mi hokinkat játszani, úgy néz ki mint egy csapat összeesés. Nem korcsolyáztunk elég keményen az elején, hagytuk, hogy ők diktálják a játékot. Lassúnak és passzívak voltunk és nem így akarunk hokizni.
Az első harmaddal nem vagyunk megelégedve.
A szünetben azt beszéltük, hogy le kell engedjük a kéziféket és azt mondtuk, hogy újrakézdjük és most kezdődik számunkra a mérkőzés. Kicsit jobban játszottunk 7-10 percig, kicsit keményebben korcsolyáztunk, jobb döntéseket hoztunk. Mert az elsőben egy jó döntés sem sikerült. De volt egy jó kezdésünk, szereztünk egy gólt és kicsit szorosabb lett a mérkőzés. Majd volt egy esélyünk emberelőnyben. Néha szerencsétlenül pattan a korong és az ellenfél gólt szerezett. Nem kívánom a csapatnak, hogy ilyen helyzetben legyen de ma megtörtént. Természetesen amikor másodszorra történik az nem egy jó módja az emberelőny kihasználásának. Majd a lendület eltünt.
Majd a harmadik harmadra azt beszéltük, hogy küzdenünk kell a csapatért, jobban és okosabban kell játszanunk, de nem úgy gondolom, hogy nem sikerült. Én kell felkészítsem a játékosokat a mérkőzésre, ebből a szempontból nem végeztem jól a munkám ma. De úgy gondolom, sok játékos érezte, hogy védekezhetnének, hogy jobb játékosok legyenek. Ezért volt hosszabb megbeszélésünk a mérkőzés után, hogy elmondják a srácok, hogy miért harcoltak, mit éreztek és mi történt. Remélhetőleg összeszedjük magunk, még van néhány mérkőzésünk. Minden játékosunknak van egy helye ahol élhet és jégkorongozhat és ezen a ponton én professzionális jégkorongozónak nevezem őket, ezért lehetnek elvárásaink is. Beszéltük, hogy rendben van ha hibázol és mindenkinek lehet rossz napja. De mindenki magának döntse el, lépjen előre és értse meg, hogy milyen szerencsés, hogy van ez a lehetősége a társadalomban. Meg kell bizonyosodnunk, hogy összeszedjük magunk, hazamegyünk, szomorkodunk, de holnap új nap és készülünk szerdára.”
