Klubunk elnöke, Miklós Ervin visszatekintett a mögöttünk hagyott idényre, beszéltünk a célok teljesítéséről, a keretünk fejlődéséről és érettebbé válásáról, csapatunk teljesítményéről a bajnokságban és a Román Kupában, illetve a Székelyföldi Jégkorong Akadémia kötelékében pallérozódó háromszéki játékosok bemutatkozásáról a felnőtt mezőnyben.
– Klubunk immár három idényt tudhat maga mögött, viszont először szerepeltünk külföldi játékosok nélkül és székelyföldi edzők irányításával. Elértük a kitűzött célt: képezni a meglévő keretet és érettebbé válni?
– A harmadik idényünket bátrabbra fogtuk, megkezdtük azt a munkatervet, ami hosszútávon a hivatásunk kell legyen. Úgy álltunk bele a jégkorongba Háromszékről, hogy a fejlődési pozíciónknak megfeleljen, ugyanakkor úgy gondolom, több éven át ezt a tevékenységet kell végeznünk. Egy hokiközpont kialakítása kemény munkát igényel, idén a céhes városban hetven, a megyeszékhelyen pedig ötven éve, hogy kisebb-nagyobb kihagyással létezik felnőtt jégkorongcsapat. 2008-ban Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen jó úton kezdtük az utánpótlás-neveléssel, letettük a munkát az asztalra és kivártuk az időt, ami alapot adott a felnőtt alakulat létrehozásának. A harmadik szezonban bevállaltuk azt, hogy székelyföldi sportolókra építve tisztességesen részt vegyünk a bajnokságban, ami sikerült, sőt, ha a direkt ellenfeleket nézem, akkor egész jól szerepeltünk. Nehéz egyensúlyozni azt, hogy néhány gárda úgy játszik a román pontvadászatban, hogy az számukra nem elsődleges. Az Erste Ligában szereplő együttesek, a Brassói Corona, a Gyergyói Hoki Klub és a Csíkszeredai Sportklub nem mindig a legerősebb kerettel lépett jégre. Ha a hosszútávú célunkat nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy szerencsések voltunk, mert ellenünk mindegyik nagyágyú a legjobb csapatával állt ki, és így is sikerült néha közel kerülnünk hozzájuk. Összességében a vállalásunk jól sült el, jól teljesítettünk, még jobban is, ahogy az idény elején képzeltem. A szezon kezdetén bennem volt az, ha szükséges az edzők mellé technikai igazgatót hozunk, illetve ha gyengén szereplünk, akkor légióst is igazolhattunk volna, ám erre nem volt szükség.
– A bajnokságot 11 győzelemmel és 17 vereséggel a hatodik helyen zártuk, ezeken a mérkőzéseken 93 gólt lőttünk és 99 találatot kaptunk. Csapatunk a Román Kupa négyes döntőjében negyedik lett, hajszállal elveszítve a kisdöntőt. Elnökként elégedett vagy?
– Elégedett vagyok a Román Kupa-szereplésünkkel. Úgy gondolom, nem egyszerű bekerülni a legjobb négy közé, ráadásul a bronzérem hajszálon múlt, méltó ellenfelei voltunk a kisdöntőben a fővárosi csapatnak, ugyanis hosszabbításban kaptunk ki. Még nem vagyunk érettek finálét játszani, az számunkra még csak célkitűzés, nem kapkodjuk el, mert túl magasra sem akarjuk tenni a lécet. A bajnokság három részre szakadt: az Erste Ligában szereplő három együttes után következik a Bukaresti Steaua, a Galaci CSM és a Háromszéki Ágyúsok, majd a sort a két egyetemista alakulat zárja. Szerintem a Sapientia U23 az elmúlt idényben ügyesen felzárkózott, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy mind a hat mérkőzésünket megnyerjük ellenük. A bukaresti és a galaci csapattal körbevertük egymást, ami az én nézőpontomból rendben van, elégedett vagyok a teljesítményünkkel.
– Az előző idényben mi számított csapatunk legnagyobb előnyének és mi volt a hiányosságunk?
– Sikerült hitelt adni a székelyföldi jégkorongozóknak, a szűk keretnek köszönhetően mindenki játéklehetőséget kapott, kialakítottuk a csapategységet, az öltözőben nagyon jó hangulat uralkodott, ami többek között a megfelelő kommunikáció eredménye. Másik erősségünk, ami a klub alapításakor fontos volt számomra, hogy legyen anyagi stabilitásunk, nem nagy a költségvetésünk, viszont számíthatunk a támogatókra. Amit megígértünk, tudtuk teljesíteni a játékosok és beszállítók irányába, ebben a periódusban pedig ez rendkívül fontos. Igyekszünk továbbra is a realitás talaján maradni, inkább kevesebbet vállalunk, de azt teljesítjük, ugyanis a jövőre nézve fontos, hogy mindenkiben tudatosuljon, komolyak a szándékaink. Mivel fiatal klub vagyunk, így minden fronton építkeznünk kell, egyelőre nincs lehetőségünk a munkamegosztásra, bár ez anyagi forrás kérdése, ugyanakkor arra törekszünk, hogy lassan kialakítsuk a szurkolótábort. Nehéz azt elvárni az emberektől, hogy kitartsanak mellettünk, amikor többször kikapunk, mint ahányszor nyerünk. Távolról nézve körülményes egy olyan gárdához ragaszkodni, amelyik egy idényben több mint 15 mérkőzést elveszít. Úgy hiszem, alakul egy mag körülöttünk, mivel képesek vagyunk akár a papíron esélyesebbeket legyőzni. A mérkőzéseink érdekesek, viszont az emberek részéről kitartás és mentalitásváltás is szükséges, hogy mellettünk maradjanak a nehezebb időszakokban. A másik problémánk szintén abból adódik, hogy még szűrjük a játékosokat, mivel akadnak olyanok, akik nem biztosak abban, hogy hivatásos sportolók legyenek. Megvan a tehetségük, ám ez nem elég, munka és elszántság is szükséges. A nem rég véget ért szezonban is néha érződött, hogy a jégkorongozókban meginog az önbizalom, ez pedig adott esetben kihatással volt az együttesre. Alakul az a csapatmag, amiről első pillanattól kezdve beszéltünk, a jövőre nézve egy olyan hazai gárdánk kell legyen, ami mellé anyagi forrás függvényében rá tudunk erősíteni, illetve bárkivel felvehetjük a harcot belföldön és az Erste Ligában egyaránt.
– Ebben a szezonban bemutatkozott a felnőtt mezőnyben öt háromszéki tehetség. Haim-Brassai Milán, Nagy Tamás, Málnai Zalán, Király Ádám és Kertész Ákos néhány mérkőzésen lehetőséget kaptak narancs-kék mezben, ráadásul asszisztokkal és gólokkal hálálták meg a bizalmat.
– Első pillanattól kitűzött célunk, hogy a háromszéki sportolóknak elsőbbséget biztosítsunk. Nálunk minden háromszéki játékos megkapja az esélyt, ám rajtuk múlik, hogy ezzel mennyire élnek. A Székelyföldi Jégkorong Akadémia berkeiben pallérozódik öt tehetségünk, akik a Királypingvinek Jégkorong Klubban nevelkedtek. Korban odaértek, hogy bemutatkozhattak a felnőtt csapatban, amikor lehetőségünk volt, azonnal megadtuk a lehetőséget nekik, a fiatalok pedig éltek vele, hiszen ügyesen szerepeltek, és reméljük, pár éven belül oszlopos tagjai lesznek együttesünknek.
– Két tapasztalt jégkorongozónk, Molnár Zoltán és Molnár Zsombor nem rég világbajnokságon szerepelt a romániai válogatottal, amely három győzelemmel zárta a csoportot, így kiharcolta a bennmaradást. Bolzanóban a helyszínen szurkoltál az együttesnek. Hogyan értékeled Dave MacQueen legénységének teljesítményét?
– Románia tétmérkőzésen 27 év után diadalmaskodott Magyarország felett, ami szerintem a szakszövetségnél történő változásoknak is betudható. Ebből a munkából úgy érzem, oroszlánrészt vállaltam, és sikerült a hazai játékosokban tudatosítani azt, hogy Románia színeiben a sportnak kell elsőbbséget adni, egységesen kell fellépni, azonban ez a magyarságunkat nem veszélyezteti. Bolzanóban nagyon örültünk, hogy a romániai válogatott képes volt ezt a szintet meglépni, majd a Magyarország elleni győzelmet követő lendületnek köszönhetően Japán és Dél-Korea már nem jelentett gondot. A válogatottunk sokkal magasabb szinten van mint, amit az infrastruktúra adna, ráadásul az utolsó mérkőzés előtt reális matematikai esélyünk volt feljutni az elit mezőnybe. A Háromszéki Ágyúsok befektett munkájának visszajelzése, hogy az Erste Ligában szereplő együttesek játékosain kívül csak a Molnár testvérek kaptak helyet a csapatban, a világbajnokságon emberelőnyben- és hátrányban egyaránt számított rájuk a szövetségi kapitány. Hozzánk igazolni nem jelent visszalépést senkinek, mert Zsombor és Zoltán bizonyították, hogy komoly munkával magas szinten játszhatnak.
